Nagy idők aprócska tanúi

Sosem voltam irigy, s persze kapni is szeretek. Az egyre jobban Mackósodó konyhám mosolyt varázsoló kincseket rejteget. Majdnem teli zacskónyi gyufaskatulyát, majd kiegészül vele egy gyűjtemény, én pedig segítséget kapok mint informatikailag alul-alul művelt földi halandó. Teteje vesztett PET-palack lassan tele kupakokkal, hogy aztán átvándoroljanak a nagy zsákba, onnan a fröccsöntő üzembe, hogy pénzzé alakulva segítsenek éhező gyerekeknek.

Én pedig szeretem a "csak úgy" dolgokat. Nemrégen fejeztem be három nagy zsák ruhanemű, ágynemű szortírozását, továbbajándékozom, használatba kerül, vagy nem ússza meg az ollóval való találkozást. Már másodszor akadt olyan ágynemű kezembe amin igen "mesélő" gombbal cserélték a gyárit. Az van rajta egy zászlócskában, hogy "Előre", és én abba az időbe mentem vissza, amit már nekem is jelentett. Volt "egy a jelszónk", s a lányom még szívesen hallgatta a "Minta mókus"-t. A szegedi Kemping átmeneti Úttörőtábora, több emléket is idéz, és egy mai napig tartó barátságot a kürtőskaláccsal:)))