Mosolyban látom

Gondjaink elől itt sem bújhatunk el,
ám itt szeretetünkre szeretet felel.
Eddig csak éreztem a melegséget
a szívem körül, és örültem annak,
ha más is örül, de itt most már más,
szebb szelek fújnak, s nemcsak
tegnap, de ma is, és majd holnap.

Kedves-kedves szavak mellé,
hatalmas mosolyokat is kapok,
s már meghalt az érzés,
hogy én "csak jöttem"
hisz én is idetartozok.
Elfogadtak engem is,
nekem is kijár a tisztelet,
szívesen segítem vissza
a megfáradt lelkeket.

Lakik itt az utcában
egy magányos néni,
családja messze van,
párja a temetőben nyugszik.
Hozzá indult szombaton
reggel találkoztunk,
ugyanaz a mosoly
a derű töretlen,
nem véletlen hogy
én őt nagyon megszerettem.
- Megyek a drágámhoz -
szorítja a csokrot,
nem féli a fájdalmat,
nem is gondol vele,
csendben elválunk,
nekem példa az ő szeretete.

Mesélek erről itthon a páromnak,
mesémhez ő egy életmesét rak,
buszsofőr volt a bácsi,
egyedül járta útját,
nem osztotta meg
senkivel a munkát.
Becsületes ember volt,
nagyon szerették,
sajnos évek óta
már a Mennyben
tart pihenőt.

Szeretek itt élni,
járni-kelni
beszélni s beszélgetni,
megannyi élet képe
rajzolódik elém,
itt megtaláltam helyem,
itt vagyok Isten tenyerén.