morfondír

Megint a nulláról, de ezt már én formázom ki.

Útnak kell indulni, nincs mese, telik az idő.

Csak hogy, ha egészségesen születtem volna,

most kellene lassan megküzdeni a korom

ajándékaival. De nem így történt, eleve

mínuszban voltam, ha hozzáadom a romlást,

az egészből tudok egy nullát gyúrni.

Megerősítem a szeretet hullámokkal és

készen is van a rajtkő. Ráállok, elbír, feketebárány 

jelmezes től, medvebundástól. Aztán jöhet

ami még előttem van.