Mesém a mesében

Megint egy vasárnap, a napi rutin mellett, a tegnapi nap emlékké fagyott pillanatait "dobozolom" itt a fejemben. Jól éreztük magunkat nagyon, de kevés volt az idő, sebaj, veletek jövőre ugyanott.  Aztán szabályosan "átsülve" megérkeztünk a családi szülinapi köszöntőre. Hangulatos koronája a szép-fáradt napnak, ami elég gondolkodni valót adott s hagyott bennünk. Előzőekben írtam, hogy ez a napunk múlt-jelen-jövő lesz, a múltat felidéznünk, és szó szerint ápolnunk kell, majd augusztusban lemegyünk ismét és felmérjük mekkora kárt tett a sírban az idő. Nem várunk másra, majd mi megoldjuk magunk szerint.
A jelen, az a tervek szövögetése, és kicsit örülni a legújabb diadalnak, Az én mesém 5. könyvben megjelenik a mesém, amit Ildinek írtam, még amikor kicsi volt, sokszor altattam el az álommanókkal, és most évek múlva, kicsit átalakítva adom tovább.
A jövő pedig...minket is vár Szeged 14.-én!!!!!:))))))))))
Lélekben már készülődök nagyon, hiszen jó lesz, látni az ismerős arcokat, és részese lenni sok személyes találkozásnak.