Megfogadom

Tegnap megmutattam Pálházi Évának egy fordítást, amit a Yeats-pályázatra küldtem be, azt üzente, itt a helye:)

W. B. Yeats: Léda és a hattyú

 

Egy hirtelen csapás, és a nagy szárnyak,

mint fekete fátylak a nyakon csípett számláján, 

a megdöbbenő lány felett, combját simogatják,

mellén hagyja a tehetetlen mellet.

 

S ahogy fekszik fehér rohanásban, 

de hol érzi furcsa szívverését?

Hogyan lazítsa a tollas dicsőséget

mely combját nyomja, rémült homályos 

ujjaival?

 

A törött fal, az égő tető, és a torony

borzongott derekat szül és Agamemnon

halott.

Hát hogy így felzárkóztak?

Hát ugye, a levegő brutális vére

használta fel tudása hatalmát,

mielőtt a közömbös csőr is engedte cseppjét?