Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Medvei vallomás
Mamamaci40 2014. április 6. 20:54
Szemekből olvasok mint könyvből,
látom melyik mosoly takar őszinteséget,
és tudom melyik lenne gyilkos tőröm,
hol van sárga irigység - a semmiért.
Családnál nagyobb átok nem kell,
megint megkaptam a fekete bárány jelmezt,
illetve megkapta párom is, veszélyben van
rólunk a keresztvíz is, szemet szúr a
"százharmincezer" a pletykát hátára
kapja a szél.
Nekünk sikerült, s ha érdekelne
idegeskedhetnék eleget,
irigylik a pénzt, nem a munkát,
ember aljasabb ennél nem lehet.
Más öreg is van...de kevesebb a nyugdíj,
ezért dörög az irigység-ítélet,
Istenem hová jut a világ ára van az öregeknek?
Szóval, a vadiúj barna bundámra
fel kell húznom a feketebárány jelmezt,
de brummog a párom, ne kínlódj vele
szerelmem vagy Te fekete medve!
Pera762014. április 8. 12:12
Hát igen. Vannak történeteink...
Szinte minden napra jut egy bohózat. :)
Szép napot, Emi!
Mamamaci402014. április 7. 21:14
Értelek Era, köszönöm, hogy megírtad! Köszönöm Erika!
BakosErika2014. április 7. 19:29
Jól mondja a párod Emi, bár tudom nem olyan egyszerű ez.
Mindig is volt és lesz is irigy ember.
Pera762014. április 7. 18:19
Van még egy történetem hirtelen. Disznóvágás anyósnál. Sógornőm - a férj felőli - és én párbeszéd. Mi miért nem külön tartjuk a disznónkat. Mert kicsi a pajta. Nincs hol. Nem es ti veszitek akkor a hintőt a tiéteknek. De. Nem is mással tartatjuk. Se apósunk rendezi, te nem kell a pajtába menj. Nem hát. De apósunk fáért nem kell menjen, mert a férjem s a két fiam hozta mind télire, az öreget egyszer se vitték el. Építenénk pajtát is, de nincs hova. Szűk az udvar. S egyszer a házunk volt fontos, mert anyós konyhájában laktunk. Mi es előbb pajtát építettünk, utána házat. De nekünk anyós nem vett házat, mint nektek, s valahol kell lakjunk.
Csend.
Pera762014. április 7. 18:10
Az emberi butaság határtalan. S az irigység meg néha egyeseknél penészsarkas...
Nekem a múltkor egy rokon mondta, könnyű nektek, van pénzetek, az urad kamionos. Biztos, jól keres.
A válaszom: Keresni keres, csak nem talál. És amúgy nyitva van a határ, mehet a te urad is kamionozni.
A férjem meg más nőszomszéd nyagatta, hogy élünk meg egy keresetből, két középiskolást két városba fizetni. A férj válasza: Ha van valamid, az asszonynak köszönd, s ha nincs, azt is.
Meg kell felelni. :)
Bolondokat megváltoztatni úgyse lehet...
Mamamaci402014. április 7. 17:53
köszönöm Nektek!
Doli-Erzsi2014. április 7. 11:52
"de brummog"
Javítva.
Doli-Erzsi2014. április 7. 11:51
"de brmmog a párom, ne kinlódj vele"
De míly igazat mond a párod!!!
Ölelésem.
skary2014. április 7. 04:50
nah?
beam2014. április 7. 04:34
Puszillak titeket!
Mamamaci402014. április 6. 21:21
köszönöm Nektek!
Törölt tag2014. április 6. 21:20
Törölt hozzászólás.
Bianca2014. április 6. 21:04
Macika! A lenyeg, hogy Ti a paroddal elszenveditek es nem elkovetitek a gonoszsagokat! Tehat, Ti elfelejtitek majd de az elkoveto orokke ismetli onmagat. Rohadt dolog lehet:)
csillogo2014. április 6. 21:04
A párodnak igaza van Emikém!:)
Ne vedd fel a jelmezt és a kesztyűt sem - a család soha nem lehet átok, hisz sok ember szeretet kapcsolatának kellene lennie. Együtt, egy irányba menni, ezt kellene és így, de a kapott "rokonokat" nem tudjuk mindig megváltoztatni, csak a mi hozzáállásunk változhat irányukba!
Szemed előtt ez legyen!:))