Másképpen számolok:)

Idő-folyóban szikla-pillanatok,szentté avatom e kincseket,

 

s lopva, még magam elől is

 

csak féltve, nehogy agyondédelgessem

 

lelkem szeretet-templomába beleteszem.

 

 

Szerelem-szikrámból görögtűz lehet,

 

de lakhelyünk a márvány szeretetkönyv igazán,

 

ennyi év nagy idő, nekünk, hiszem 

 

a boldogság most már alanyi jogon jár,

 

lelkemben musicalt énekel egyedül a kék madár.

 

 

Indultunk, ma is, majdnem az előbb,

 

látom ahogy indul, tudok integetni,

 

nem takarja látásom a sarok,

 

apró pici dolog, de annál felemelőbb

 

emelem kezem, s gondolatban 

 

áldást kérek és adok.

 

Rá, rám, erre a napra, hogy rendben

 

haza is térjen, még mindig szúr az a nap,

 

rettegek érte, de nem veheti észre

 

hogy ennyire féltem, nem mindig, 

 

de szervezetét most betegség uralja,

 

két napig lázasan búcsúzott,

 

ma végre fellélegezhettem kicsit,

 

nem vagyok rabszolga sem tartó,

 

én érzelmeim fogja vagyok.

 

 

De volt egy percecske, ami ajándék,

 

a bizonyság, hogy ketten vagyunk egyek,

 

csendes humora mindig megnevettet,

 

s ezt én sokszorozom, munkámmal

 

szolgálom meg derűsen ezt a jótettet.

 

 

Két fekete "kifli" az ajtó nélküli helyiség előtt,

 

akkurátusan fekszenek a kihúzott takarón,

 

mondom nézd, ez az új feng-shui,

 

mire párom, de tudjátok, ha esik az eső

 

vissza is kell ám majd húzni.

 

 

S ilyenkor megáll a világ, ősrobbanás 

 

rázza meg rajongó lelkemet, 

 

kéz a kézben a rögös úton tovább és tovább

 

hiszem hogy szépen élni csak így lehet.