Magamra fújó

Tíz lehetett talán éveim száma, amikor először rám talált a tüdőgyuszi, gyógyszert  kellett injekcióban kapnom, féltem, anyám szidott ne szimuláljak, doktor néni így szólt, fájni fog kislány kicsit, fújjam? s nem is fájt annyira már.Most én fújom magam-magam, telnek a napok előttem fogy egy emberélet, nehéz a súly a lelkemen, teszem amit tennem lehet, a többit megteszi Istenem.
Aprócska mosoly gondtengerben fuldokolva idézem fel, cseppnyi derűcske-virág, vasárnap hogy hazaértünk, persze hoztunk a kutyusnak is "húsvét-fiát" csont képében, ajtó nyílik, ő az első ki más, párom szól a lánynak: a csonttal vidd ki!
S erre a megunhatatlan stand-up comedy, illetve sokkal jobb annál...hát hogyan másképpen vigyem ki, csonttal-bőrrel, vagy előtte kifilézed?
Égi ajándék, hogy mindhármunkban van élet-művészet, sok szakadékra épített már hidat, tartós jószág, nem törik, nem szakad.