Magamat idézve

A Faluház két egymásba nyíló nagy helyiség, a belső ajtó sarkában ültünk le Zsuzsával beszélgetni, Éva pedig "háziasszonykodott". Igazi karácsonyi forgatag született, és kezdtem már figyelni a zenére is, ami igen ügyesen lett összeállítva, megtudtam a két nagyobbik fiú felelős a zajkeltésért, aztán hirtelen váratlanodalépett hozzánk a legidősebb, mondtam is édesanyjának, még pár év aztán kezdhet idegeskedni, milyen menyecskét hoz az igencsak jóképű fia. Évának is van féltenivalója, de Zsuzsának több.

Aztán, mivel a téma nem hever az "utcán"... két válás után, egy új táv-kapcsolat, felszínre kerülnek a rejtett gondolatok, és én megfogalmaztam magamat.."szerelem még van bennem, de inkább szeretet, az a fájós, nehéz..." Zsuzsa rám nézett..."irigyellek".

Kicsit később elindultam kifelé, s megismerhettem a kicsi fiút is, aki először igen riadtan nézett, hogy ki is ez a vadidegen...de mikor rákérdeztem, szereti-e a mókusokat...tekintete mint a hirtelen fellobbanó gyertya lángja, és amikor megígértem küldöm a mesét...pillanatok alatt varázsoltam egy hatalmas mosolyt. 

Elköszöntem, még egyszer megnéztem azt a csodálatos Betlehemet, láttam külön a képek igézetét, de egyben, felállítva, benne megbújt és otthonra talált a szeretet.