Maci hónap

Csrrr...csrrr...mi ez már megint, hát már kibújtunk a barlangból és nem láttuk árnyékunkat, kint is maradtunk, pedig még jó lett volna egy nagyot durmolni! Jaj-jaj tudom már, ez az a híres másik órád, pedig mindig megígéred, hogy csak most utoljára, de már mennyi sok mézes csuprom kiürült, és még sem hallgatsz rám, mert eljött a maci hónap megint, és ünnepedre készülsz, pedig már réges régen kinőttél a bocs-korodból! - Ezer lyukas mézes csupor meg három anyamedve, Apjuk, mindig ugyanaz a nótád évek óta. Persze, hogy mindig megígérem aztán jól meg nem tartom, az idén is nagy vendégséget hívok, s hogy még jobban örülj, megint kétszer. Kétszer? Na nem...nem tűrhetem, megy sürgöny a rokonnak iziben, inkább nála leszek, ez a zsivaj már sok nekem. Mackó néni kacagott, csak úgy zengett az erdő - ezt az indulást már ismerem, és ugye érkezés is csak ugyanoda, öreg barlanglakó kedvesem? Csak brummogsz parttalan, de titokban Te is várod tavasszal azt a kis vidámságot, mikor ünnepel engem az erdő népe, de a zord bunda mögül kisugárzik lelked fénye, el nem titkolhatod, magadba nem zárhatod így találsz te is sok öröm pillanatot, s ha én nem húznám fel a másik órám, késlekedésemet látván, te szólnál rám, hogy bizony szenilis vagyok! Mackó papa semmit sem szólt csak csendben elvonult.