Letettem ezt a lantot...

Letettem ezt a lantot,hogy másikat vehessek
fel, lehessen újabb 
aggo-dalom, néha nagyon
keserves kenyér ez,
itt őszintén bevallhatom.


Hiába a gonosz nóta,
a néni sorsa is az enyém,
nem vigasz az időmúlás
két hétre leragadtam,
de megvan a megoldás,
más lenne, ha kevéssé
lenne lusta, de ami ezért jár,
az ő jussa már,
én pedig találtam jó áron 
pelenkát.


Nem a szomszédban...
de egyelőre le lesz a gond,
14 csomag, ám nem kell
számolnom receptre várakozva
a napokat, hogy csak annyit
annak, aki ezt kitalálta,
hogy hányszor küldtem már
őt és rokonságát halálba...


Egyébként, tanuljunk meg szépen
gúzsba kötve táncot lejteni
sorstársaimmal, fentebb helyen
tudják, hogy annyira nem vagyok beteg,
szép dolog is az a, sajnos itt
hamvába holt humanitás,
nekem nem jár semmilyen más ellátás,
csak az a papírra nyomtatott semmi
s azzal sem lehet messzire menni.


Letettem ezt a lantot, veszem a másikat,
most majd kicsit magamért dolgozok,
ésszel-szívvel-derűvel magamnak csak
most az egyszer, sok-sok jót akarok.


(Végső elkeseredésemben a Humanitás

újság honlapjára kerestem rá, és találtam

egy tavaly októberi hirdetést, a sors fintora

Óbudára kell menni, de majd összeszervezzük

úgy hogy a kiadóval való találkozás mellé

még beférjen)