Lélekfilm

Mamamaci40•  2012. június 2. 21:18

Fut az életünk vonata
a Sors sínein tova.
Voltak, s lesznek
fekete és fehér megállók.
A fehér mosolygós,
boldogságot kapunk
s viszünk tovább.
A fekete, könnyes
és a fájdalom
ami társunk marad eztán.

Ám Isten kegyelméből
tudunk emlékezni,
s bár a hiányt
semmi nem pótolja,
nem telhet el év, nap, óra,
de lélekfilmünkben
ők is tovább élnek,
nem szolgálói
a csalfa földi létnek.

arany52 verse ihlette, köszönöm neki!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402012. június 3. 19:16

próbálkozom vele, Attila, köszönöm!

Törölt tag2012. június 3. 18:55

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402012. június 3. 13:38

köszönöm szépen mindenkinek!

arany522012. június 3. 08:55

Én meg köszönöm Emike, hogy tovább gondoltad és vers született belőle.

skary2012. június 3. 05:21

addig élnek míg gondol rájuk valaki :)

juli482012. június 2. 23:57

Pontosan így váltakoznak a fekete-fehér állomások. A fekete megállókat sem feledjük, nem feledhetjük soha.
Szép! Macika, szép álmokat!

Bianca2012. június 2. 22:26

Nagyon szép! Gratulálok!

Mamamaci402012. június 2. 21:36

Erika, pepo köszönöm!

pepo2012. június 2. 21:22

Ám Isten kegyelméből
tudunk emlékezni,
s bár a hiányt
semmi nem pótolja,
nem telhet el év, nap, óra,
de lélekfilmünkben
ők is tovább élnek,
nem szolgálói
a csalfa földi létnek.

BakosErika2012. június 2. 21:21

''de lélekfilmünkben
ők is tovább élnek,
nem szolgálói
a csalfa földi létnek.''

Így van Macika!
Szép válaszvers!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom