Leckét fogok adni azt hiszem:)

Kicsi családom kétharmados többsége rokoni kalákában további élelmezésünk lehetőségeivel foglalatoskodik reggel óta, munkálkodásuk nyomán a sertéstársadalom egy kiváló tagja életét vesztette.
Én úgy gondoltam, folytatom a nagytakarítást, a belső ajtók, ajtóablakok tiszításával, függönyök, hímzett csíkok leszedése, felrakása, örültem a napocska mosolyának is.
Mostanra szépen, kellemesen elfáradtam, de egy csík kivételével minden a helyén is van. A tegnap készített adventi koszorú is a szokott helyén várja a holnapot.
Egyszer csak iszonyú csattanásokat hallottam, nem tudtam rájönni, mi az. Kinéztem, hát egy kicsi, s egy nagyobb kicsi fiúcska rúgdosta nagy élvezettel a kapunkat, éppen a "még egyszer rúgjál bele...jön..." félmondatra értem ki.
Pillanatok alatt monológot kerekítettem a köz másik sarki kerítése mögül leső gyerekeknek...befejezve azzal, hogy legközelebbi alkalommal felkeresem édesanyjukat, vagy párommal üzenek.
Pár pillanat múlva a kisebb visszalesett, csalódottan konstatálta, hogy még mindig ott állok, nem is tetszett neki:)
Nagyon szívesen keresnék valakit abból a nagy családból, aki elvállalná közreműködésemmel a kapunk szerepét...azaz kipróbálnám a tornamutatványt a boldogabbik felén.