Laptoptalanul

Megint elköszönök kicsit, nem írok majd, csak olvasok, dolgos gazdája viszi magával tulajdonát, egyelőre így csendben maradok. Identitás-zavarba kerültem, maci létemre gyűjtögetek, mint szorgos méhecske, legyen mit megírni, ha kerülök megint gépközelbe. De néha csak jókor kell lenni jó helyen:( nagymamától hangzott eme intelem a minap, vigyázni kell sok a baleset, mialatt az úton keresztben az unoka mellett kerekezett...még jó hogy errefelé nincs nagy forgalom, bár mostanában sűrűn dönt a felső hatalom, nem az amit emberek hisznek magukról, hanem az a másik, ott fent a mennyekben, nincs olyan nap mikor mentő nem szirénázik. Kerül írnivaló az üveglap alá, szomorúlapon gyászüzenet, s megáll az eszem, és a sok biciklis pletykafészek, szóban hánnyák magukra az álkereszteket. Kinek-kije volt...jobb így neki...s bennem tombol a szív és az ész, aki írva van annak nem fáj már...a többi csak igaztalan kamu, hol van az emberség? Keserű szavak, de csak az írásnak kedve, magam e ruhát nem viselem, itt e helyen csak gyógyulni lehet, ma 8 hónapja hogy itt vagyunk, Isteni kegyelem. Baráti brumm mindenkinek!