Lapoztam

Új hónap új lap, várakozás.
Csenddel, gyásszal kezdődik,
kinek-kinek mit jelent
a befelé fordulás.
Engem ilyenkor két erő húz kétfelé,
az egyik a szigorú könyvelésem
megtettem-e az elmúlt évben
mármint Mindenszentektől-Mindenszentekig,
amit akkor a magyarbánhegyesi sírnál
meghasadt szívvel megígértem.

A másik, befelé zúdulnak könnyeim,
s bár kifelé nincsenek szavaim,
bennem üvölt a fájdalom és a miért,
Sokszor, nagyon sokszor úgy érzem
elviselhetetlenül sok a koloncom
közöm hozzá semmi, nem kértem, de kaptam.

Két ember, egy férfi és egy nő
nem egy pár, de nagyon
fontosak LENNÉNEK - nekem,
ha megérték volna, hogy érett felnőttként
néha összesiklik velük életem.
Nagyanyámtól a sírjánál búcsút vehettem,
lelkemben szűkölve égnek
a nem miattam elvesztegetett évek,
a háromszori alkalmi látás nem kapcsolat,

Keresztapám, irántam való tiszteletből
állt mellettem életem legszebb pillanatában,
évekkel később fájós volt nagyon,
hogy nagy betegen már nem ismert meg,
kegyeletemet szeretetemmel szövöm,
és ereklyeként őrzöm néhány közös alkalmunkat,
s ha már nagyon ver az élet,
segítségül hívom a bölcsességemet,
s legalább aludni küldöm a sok miértet.