Köszönöm Ildi!

Nehéz szívvel mentem a szalagavatóra,
egyik fő ellenségem, az emberi aljasság,
tetézve hogy a lányom sérül, felébred
bennem az anyatigris, mint amikor
a kölykét bolygatják.

Ígérni régen, és utolsó pillanatban
lemondani, sértettség-csakazértse
mint az óvodában, üldögélhet nyomorában,
de nem rongálhat lányom lelkében,
nem lesz tánc keresztapával,
sőt el se jön, az utolsó percben "dől ágynak"
fura betegség, két órája semmi baja,
mikor a jegyet kapja, később engem hív a gyerek,
és csak nem zokog, hogy nem jön keresztapja
a család nagyobbik fele amúgy
is "szabotál", de indulni kell, tenni kell,
még ha a szívem megreped is.

Felejthetetlen pillanatok
ezeket nem átélni, de megélni kell,
tizennyolc éve adtam neki életet,
s most lelkembebújva gyógyítgatva,
egy életre megerősítette életem.