Kórház diagnózis 2.

Mamamaci40•  2013. március 16. 21:51

Átesve a szokásos vizsgálatokon, ráleltem helyemre, két kedves arcú idős néni mellé társultam be. Kellemetlen meglepetés, a szomszédos kórterem, amivel közös a vizesblokk, "fiúszakasz volt". Csodálkoztam, hiszen tavaly az első emeleten nem volt így megoldva, mint megtudtam csak erre volt lehetőség. Jó hát, semmi gond csiki-csuki, és igazodás - gondoltam én - egyszerű ez, nem zavarjuk egymás "ügyeit".
Egyszer csak délután, beesik egy nővér vésztjósló arccal: - Lányok, panasz van magukra! A szomszédból szóltak, hogy nem zárták ki az ajtót!
Szegény néni úgy megijedt, hogy ő ugyan mi rosszat csinált, nem elég a maga baja...a bajt orvosoltuk, de még órákig háborogtak mind a ketten.
Közben megtudtuk, hogy dr. Kibezár, mert már csak így hívtam, valami ügyvéd vagy jogász volt, mielótt újságíró lett volna belőle, a nővérek szerint is messzemenően antipatikus beteg.
Másnap a fejünkre olvasta, túl sokáig tartózkodunk a fürdőben, hát nem tudom, időskorukkal, összesen elég komoly betegségeinkkel megáldva, minden reggel fél óra alatt végeztünk a kötelező programmal.
Aztán darab idő múlva találkoztam a modortalan hang tulajdonosával, és akkor arra gondoltam, hogy
bár nem a Pál utca és nem Pest, hanem Kossuth Lajos utca és Kalocsa, de a doktor úr megérdemelné, hogy csupa kisbetűvel írják a nevét, de annyira kicsivel hogy még a hangyányi és elefánt méretű lenne.
Ha jól emlékszem, az óvodában szoktak panaszkodni a gyerekek...:((( különben is, mi is találtunk zárt ajtót, és kellemetlen helyzetben magunkat,
de mi nem mentünk árulkodni:(

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402013. március 17. 13:16

Ági, Vitorla, Bea köszönöm!

beam2013. március 17. 09:37

:(...puszi

Törölt tag2013. március 17. 09:36

Törölt hozzászólás.

kovacsagi2013. március 17. 05:29

erről a megalázó helyzetről jut eszembe...

már nagyobb óvodás koromban heteket töltöttem kórházban, amikor a szememet műtötték. ha jól emlékszem, két alkalommal is. ez úgy a hetvenes évek második felében volt. koedukált viszonyokra nem emlékszem, viszont felnőttekkel voltunk vegyesen egy kórteremben. én a műtét után épp abban a fázisban voltam, hogy mindkét szemem le volt ragasztva. behoztak hozzánk új betegként egy idős nénit, akinek nemcsak a szemével lehetett gond, mert reggel nem kísérték ki a mosdóba-fürdőbe, mint minket, hanem az ágyban mosdatták, oda hoztak neki ágytálat. emlékszem, majdnem sírt, amikor kérdezte a nővért, ugye nincs bent a kislány, és nem lát semmit. azt mondta a nővér, hogy nincs bent senki rajtuk kívül. én persze még a lélegzetem is visszafojtottam. nem tudhatta szegény, hogy amúgy sem látnék semmit. de ilyen erővel lehetett volna, hogy a fél szememről már levették a kötést... a nővér meg simán hazudott a nem látó néninek...

Mamamaci402013. március 17. 04:57

mindig tanul valamit az ember, Era!

Igen Törpilla, az volt:(

Torpilla31812013. március 16. 23:00

Ez megalázó..

ölellek Emike!!
:(

Pera762013. március 16. 22:02

Mert akkor a pasik még több mindennel kötözködhettek volna. :)
Szerintem is ovis dolog volt az...

Mamamaci402013. március 16. 21:59

az úgy még érdekesebb lett volna, Era!

Pera762013. március 16. 21:54

Na, azt a kórházat jól felosztották. Még jó, hogy a kórtermekbe nem ömlesztve raktak be...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom