Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kórház diagnózis 2.
Mamamaci40• 2013. március 16. 21:51
Átesve a szokásos vizsgálatokon, ráleltem helyemre, két kedves arcú idős néni mellé társultam be. Kellemetlen meglepetés, a szomszédos kórterem, amivel közös a vizesblokk, "fiúszakasz volt". Csodálkoztam, hiszen tavaly az első emeleten nem volt így megoldva, mint megtudtam csak erre volt lehetőség. Jó hát, semmi gond csiki-csuki, és igazodás - gondoltam én - egyszerű ez, nem zavarjuk egymás "ügyeit".
Egyszer csak délután, beesik egy nővér vésztjósló arccal: - Lányok, panasz van magukra! A szomszédból szóltak, hogy nem zárták ki az ajtót!
Szegény néni úgy megijedt, hogy ő ugyan mi rosszat csinált, nem elég a maga baja...a bajt orvosoltuk, de még órákig háborogtak mind a ketten.
Közben megtudtuk, hogy dr. Kibezár, mert már csak így hívtam, valami ügyvéd vagy jogász volt, mielótt újságíró lett volna belőle, a nővérek szerint is messzemenően antipatikus beteg.
Másnap a fejünkre olvasta, túl sokáig tartózkodunk a fürdőben, hát nem tudom, időskorukkal, összesen elég komoly betegségeinkkel megáldva, minden reggel fél óra alatt végeztünk a kötelező programmal.
Aztán darab idő múlva találkoztam a modortalan hang tulajdonosával, és akkor arra gondoltam, hogy
bár nem a Pál utca és nem Pest, hanem Kossuth Lajos utca és Kalocsa, de a doktor úr megérdemelné, hogy csupa kisbetűvel írják a nevét, de annyira kicsivel hogy még a hangyányi és elefánt méretű lenne.
Ha jól emlékszem, az óvodában szoktak panaszkodni a gyerekek...:((( különben is, mi is találtunk zárt ajtót, és kellemetlen helyzetben magunkat,
de mi nem mentünk árulkodni:(
Mamamaci402013. március 17. 13:16
Ági, Vitorla, Bea köszönöm!
beam2013. március 17. 09:37
:(...puszi
Törölt tag2013. március 17. 09:36
Törölt hozzászólás.
kovacsagi2013. március 17. 05:29
erről a megalázó helyzetről jut eszembe...
már nagyobb óvodás koromban heteket töltöttem kórházban, amikor a szememet műtötték. ha jól emlékszem, két alkalommal is. ez úgy a hetvenes évek második felében volt. koedukált viszonyokra nem emlékszem, viszont felnőttekkel voltunk vegyesen egy kórteremben. én a műtét után épp abban a fázisban voltam, hogy mindkét szemem le volt ragasztva. behoztak hozzánk új betegként egy idős nénit, akinek nemcsak a szemével lehetett gond, mert reggel nem kísérték ki a mosdóba-fürdőbe, mint minket, hanem az ágyban mosdatták, oda hoztak neki ágytálat. emlékszem, majdnem sírt, amikor kérdezte a nővért, ugye nincs bent a kislány, és nem lát semmit. azt mondta a nővér, hogy nincs bent senki rajtuk kívül. én persze még a lélegzetem is visszafojtottam. nem tudhatta szegény, hogy amúgy sem látnék semmit. de ilyen erővel lehetett volna, hogy a fél szememről már levették a kötést... a nővér meg simán hazudott a nem látó néninek...
Mamamaci402013. március 17. 04:57
mindig tanul valamit az ember, Era!
Igen Törpilla, az volt:(
Torpilla31812013. március 16. 23:00
Ez megalázó..
ölellek Emike!!
:(
Pera762013. március 16. 22:02
Mert akkor a pasik még több mindennel kötözködhettek volna. :)
Szerintem is ovis dolog volt az...
Mamamaci402013. március 16. 21:59
az úgy még érdekesebb lett volna, Era!
Pera762013. március 16. 21:54
Na, azt a kórházat jól felosztották. Még jó, hogy a kórtermekbe nem ömlesztve raktak be...