Kórház a város szélén - nekem:)

Mostanában újra vetíti az M3, álmot hoz elém egy régi-régi farsangi bálról,
nem felnőttek voltunk, 
csak felhőtlen nyolcadikosok, mikor
megálmodtunk egy kis csapatot.


Nem alakítottam ugyan, de fontos maradt
az esemény nagyon nekem, megvertük
az A-osztályt, és ügyes volt a gyerek-szerelem:)


Ő volt a mi Blazsejünk, most már tisztes
családapa, napokkal ezelőtt mosolygott
szélesen, fészen a kisfia.
Hunkovát kerestem, de nem találtam,
de későbbi párjának megszemélyesítője
iskolánkban, tavaly lányát táncoltatta,
a szalagavató bálon. 


1984 - szép emlék, még egy úttörőtábor
szegedi kempingben, felidézem százszor,
friss az élmény, ott szerettem meg,
a kürtős kalácsot, csak messziről nézhettem
a karácsonyi vásáron, kicsi a pénzem,
nagy szeretet bennem, ajándékot inkább
ide közöset vettem, faragott dísztelen
papírzsebkendő-tartó, és zsákbamacsek
önkormányzatilag csak munkát, de
bevételt nem engedtek.
Még jó, hogy van a Faluháznak "esze",
csináltak zsákbamacskát, gyűjtöttek vele
szerény vagyonkát. 
Még el sem kezdődött jóformán a második négy,
érzi fent az ember, hogy jobban tolják a szekerét,
kiviláglik már most kiket szeret a húsos fazék,
már a könyvtáros sem kéri ki magának,
övé a líra, a politika maradjon a párjának.


Jöttünk mikor jönni kellett, csendbe
bölcsességbe...vihetem én máshová is
a poézist, nem ott lesz, ahová nem kéne...
(orrolnak a negyvenezerért, nem lett könyv belőle,
jó lesz az jövőre, körülnézek nálunk,
vállalom akár gúzsban a Canossát, de akkor is,
megérte...)