Körforgás

Közelebb hazafelé,
nézem a tájat,
sok-sok kedves
ismerős-ismeretlen
mindenfelé.

Messziről magaslik
egy kastély,
képe életmesét mesél,
mamár otthon,
sok idős ember otthona.

Az út másik felén
szembetűnő a változás,
mintha a természet
mókás kedvében
szórakozott borbélyt játszana,
tar minden, merre a szem ellát.
Emlékszem,
itt napraforgó volt,
emitt kukorica,
most a föld pihen,
alussza álmát,
más helyen,
új életek előre pihennek,
aztán a néma világ
megtelik élettel,
házak, utak,
emlékek,
búcsűzások, hazatérések,
minden-minden
amit jelent az élet.