Könnycseppek

Úton vagyunk, haladunk, az ismeretlen cél felé, már tudom, nem a végén vár a jutalom, a díj
az hogy mehetünk, s ha véletlenül eltévedünk
mindig van megoldás a helyes járás felé.


Következő mérföldkő, meggondoltuk-megfontoltuk,
megint hárman toltuk a szekeret, de bebizonyosodott
a tézis, ha nagyon akarunk valamit, mindent lehet.
Jövő hétfőtől is hallgatója a Károly Gáspár Egyetemnek.


Költözünk, engem a frász kerülget, mert az elválás
nekünk mindig nagy-nagy teher, megvan a kollégium
Ildi a recepciónál kapja a kulcsot, a szememből
könny pereg.


Felérünk, belépünk, kezdődne a kipakolás, 
ám a lány csak áll, csak áll, szemében könnyek,
csináljuk vissza? - kérdem, bár tudom a feleletet
aláírtam - mondta ő, már nem lehet, 
csak egy pillanat volt, igen nálunk sziklavár a szeretet.


Apja közben a lakatot próbálja serényen,
az ajándék-pillanat enyém lesz egészen,
ezért nem adnám, hogy édesanya lehetek
semmiért sem.


De azért megjegyzem, az esküvőd után
is kézen fogva kísérünk majd lányom?
Erre figyel fel már apja is, ő is mosolyog,
nincs itt semmi baj, ezen a tájon.