Kódolt üzenet

Szokásos vasárnapi verkli, minden korábban jön el, hiszen a ház ura már déltájban hazaérkezik. Sms-t írni nehéz, ha az ember telefonja többet ugrált életében mint a mókus-háttérképe, ezért szóltam a lányomnak, küldje el apjának, hogy Brummmíííííí. Az a csodálkozó szempár...Anya, ez valami kódolt üzenet? közben halad velünk az idő, én a konyhában teszek-veszek, ő tanul, közben körtáncot járnak a gondolataim, majd amikor kijön Ildi, megejtjük sokadik Anya-lánya eszmecserénket, hogy szerintem legalábbis, bár a létünk igazságtalansága, hogy mi belesüppedünk egy feleség-barátnő szerepbe, tudjuk a beetetés mesét...de eszesebb nő jobban jár, ha a megszerezni könnyű megtartani nehéz elvet követi, és igencsak megharcol minden napért, én is. Mert ha nem is a válóperi tárgyaláson kapnak észbe, de egy ellaposodott kapcsolat sem egészséges, szóval ebben a Brummmíííííí-ban benne van minden érzelem, s a válasz a szia Brumi, az a hab a torta tetején. Telnek az évek, változok én is, sok mindent látok magam körül, sokszor tényleg csak a válás a megoldás, de én a magam részéről akkor ott igent mondtam, és kutyakötelességem vigyázni rá, hogy mindig mellettem legyen, már ami engem illet, akinek mondtam.