Kicsit vagyok!

Papírra született egy akarat, hétfőn délelőtt, hűvös-hivatalos, a külvilágnak nem rejti a lényeget. A lényeg, hogy van a hol, és lassan a cím már saját adat. Mérföldkő megint, út-időhöz, hiszen kemény dolog a fizetés, de vállvetve hárman, s most már mindig csak hárman, megoldjuk ezt is, szépen lassan.Leplek hullanak, s bár lelkemre, de nem engem fújtanak, családi csűrcsavar miért is ne, nem lenne őszinte, ha azt írnám nem zavar, sőt. Tőlem rokont félteni, vagy feltételezni, hogy a testvér kőbezárt nyugalma megremeg, nem én fogom keresni menedékemet, mert aki másnak vermet ás....s magamra falakat temetek. Elfértünk volna, van hely elég párom nővére esélyt kapott, s hogy nem fogadta el, nem tehetünk róla, de többet nem adhatunk. Én keresek munkát, már tudom vállalhatok négy órást, és birtokomban néhány telefonszám, a munka valós, netes, legális.

S persze írok, készül egy új mesesorozat, lelkem vezeti kezemet, szívem írja a sorokat.

Brummogok búcsút, a gépem a betegebb már, lassan felborul a keserű pohár.