Ki mint vet úgy arat

Ki mint vet úgy arat,aranyló pólya takart

kis-felnőtt félszeg szeretetet,

határtalan életkedvet,

mosolyt, néha fájó,

ám bölcs könnyeket.

Beszélgetünk, nem sután labdázunk a szavakkal,

nincs aki zsákol, s nem fütyülnek ki senkit.

Éjszakai munka után, pihenése előtt jólesik,

a csakazértis megvárom közös reggeli.

Beszélgetünk, hallgatnám órákig, és én nem

próbálok figyelni, el is űzök egyebeket.

Majd a vallomás, s hozzá őszinte tekintet,

nem tudom, a fák...én tudom, nagy szerelem.

Nyomtattam, s elfelejtettem, kellett még egy

papír. tudod itthon más...de ott...sajnáltam,

gondolatban öleltem át, kócoltam buksiját,

kis-felnőttben gyermek-lélek, körülöttünk

ékszerévek.

Láttam fészen, most elmondom Neked is,

egy elolvasott könyv után felsóhajt egy fa,

van élet a halál után...láttam, mondta,

tetszett nagyon, örökség a gondolkodás,

a vér vízzé nem válik - hatalom.

Ki mint vet úgy arat, s most már lélektélben

is marad csodanyár, bár az óra jár,

de van ami örök, anyának lenni örök-öröm.