Ki ítél?

Felhőtlent szeretnék már végre egyszer írni,
nem könnyedebb hangvételben egyre csak sírni,
azt már megszoktam, hogy a sorsom felől döntenek,
és lelkemet mosolyra fakasztani egyre nehezebb.

De hogy életem is tét, és martalék,
és akár egy nagy sakktábla csakhogy...
néma bábokként
mi visszük a bőrünket a vásárra...
egészségügy, ugyan már tréfa ez kérem,
beteg pedig vagy ássa el magát,
vagy önerőből gyógyuljon meg...
garantálom, övé lenne minden érdem érem.

Döntöttek helyettünk, nem oda tartozunk,
beleszólás nincs, ahhoz sincs jogunk.