Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Keserédes
Mamamaci40• 2013. május 10. 17:55
Azt hiszem, drága nagyanyám
ott a magas Mennyekben,
elégedetten számol az ujján,
egy, kettő...sok, s megint
született egy dédunokám.
Mosolyogva lenéz,
életet látva s tán
kicsit szomorúan gondol
elárvult családjára.
Mit sikerült, s mit nem,
örökül hagyni,
mily' gondolatokat tudnak
megfogadni.
Közben idelent
farkasvilág ordít,
reszket a lelkem,
tizenhét év távolán
anyámat sem
unokája bája
s lánya mosolya izgatta.
Vajh' kire hasonlít,
azt latolgatta.
Most hogy beszéltünk,
felmerült a baba,
mondta anyám,
nem egészen édes
unokabátyám mosolya,
ő az ifjú apa,
de sajnálja hogy
fia tiszta apósa.
Az életben nem értem meg soha,
és ez nem az a soha!
Nekem egy baba legelőször
mindig csak magára hasonlít,
s majd később növekedésével
alakítja vonásait.
Mamamaci402013. május 11. 04:06
köszönöm Ari!
arany522013. május 10. 22:26
Hát igen , ilyen csacsik tudnak lenni az emberek, a babákban keresik a felnőtt hozzátartozók vonását , pedig ők igazából magukra hasonlítanak.
Törölt tag2013. május 10. 21:48
Törölt hozzászólás.
Mamamaci402013. május 10. 21:42
köszönöm Rózsa!
Törölt tag2013. május 10. 21:39
Törölt hozzászólás.
Mamamaci402013. május 10. 21:25
igazad Era, átírom és köszönöm!
Pera762013. május 10. 19:20
A farkasvilágot így írnám...
És tudod, mindenki magát minősíti...
A kisbabákat meg ha az apuka rokonai nézik, tisztára oda hasonlítják, ha az anyuka rokonai, akkor arrafelé.
Ezért tehát öcsém kisfiát én majdnem egészében az édesanyjához hasonlítom. Még azért is. :)
Ölelések!
Mamamaci402013. május 10. 18:06
köszönöm Sea!
Törölt tag2013. május 10. 18:02
Törölt hozzászólás.