Képzelet kék falon 2.

Ez valós képzelet, mondhatnám hangos emlék.
Tabló alatt hat fénykép, kettőn a rokonokkal,
négy pedig igen különleges műteremben készült.
Sokszor arra jártamban szerencsénket
babonásan lekopogtam azon a fán, amelyik
háttérül szolgált, sajnos már nincs meg régóta,
kellett a hely az épületnek, amelyik "ön-kormányoz".


Érdekes kép, gyámolít de számonkér,
vigasz a sokszor elsírt fájó könnyekért,
évekig csak a fájdalom égetett belül,
s a belémvert érzés, hogy a másnapért én vagyok a hibás.
Pedig, nekem az esküvőm volt, de a büszkeség
amiből a majdnem tragikus baleset lett, nyomott
hatalmas stigmát ezidáig éveinkre,
s persze ahogy lenni szokott, érveim senkit sem érdekelnek.


Sajnálom, lapozok, most már nagyon hív az út,
huszonhat éve délután 5-kor igent mondtam,
most már megtalálom, s nem eresztem, a régi küszöböt!