Mamamaci 40 blogja

Másképpen látni,

másnak át-látni,

mindent.

"A gondolkodó ember kelléktára"?

Bizonyára,

pedig a hétfő is csak az s a vasárnap sem más,

az éjfél sem lett dél,

s a hajnal sem öltött alkony ruhát.

Csak én változtam

le(he)ttem aki vagyok!

(vannak még kérdőjelek időpont ügyben, de készülünk az ügyvédhez, s végre a nevünkre kerülhet a ház!!!! Van igazi otthonom, már csak napok kérdése...)

Ma végre kinyithattam a kertkaput,

s magamra is csukhattam,

kizavarva a két nem kívánt látogatót.

Kirekesztettem magam a világból,

hogy egy óra hosszára,

valami nagyon-nagyon  jó legyen nekem.

Igaz, vigyáznom kellett,

hogy a szomszédság ne láthassa

a tassi zuttyanósomat a sárban,

de esküszöm megérte, 

mert míg takarítottam a "múlt nyomait"

a földecske titkát megláttam.

Megszáradt falevél, tyúkhúr, s más gazféle,

s a két lány nem épp szívderítő terméke.

Tisztogattam, rendezgettem,

s most már elég szép lett,

bár hagytam még holnapra, hisz 

holnap is van élet.

Dolgozgatás közben bennem is

tavaszba öltözött a lélek.

Hóvirág, ibolya, tulipán, jácint,

közben egy-egy rózsa, 

szívderítő tájkép.

Középen az orgonafa gyönyörű látványa,

tudom amit tudtam, vesztettem

egy konyhakertet,

de cserében kaptam kimondhatatlan szépet!

Medvelecke

Valaha élt egy ember, aki szörnyű nagy bűnt követett el a szultán elllen. Amikor az erről tudomást szerzett, nyomban magához hívatta a bűnöst.

- Csupán egy feltétellel bocsátom meg a bűnödet, ha megtanítasz olvasni egy állatot, és idehozod elém. Különben fejedet vétetem.

Amikor az ember végre felfogta a szavak értelmét, magába roskadva azon gondolkodott, mitévő legyen. Aztán támadt egy ötlete. Fogott egy medvét és hazavitte. Majd összeszedett egy kosárnyi körtét, azt betette egy nagy könyv lapjai közé, és a medve elé rakta. Persze a medve újra és újra átlapozta a könyvet, hogy megtalálja a csemegét.

A határidő végén a szultán magához kérte a bűnöst.

- Teljesítetted -e a feltételeimet? - kérdezte.

Felelet helyett az ember bevezettette a medvét, majd eléje rakta a könyvet. A medve kezébe vette a könyvet, és forgatni kezdte a laőokat. De mivel hiába kereste a laőok között a körtét, mérgesen dörmögött közben. A meglepetéstől tátva maradt a szultán szája.

- Mit csinál ez? - kérdezte ámulva.

- Könyvet olvas, uram, a maga módján - jött a felelet.

Így menekült meg a leleményes bűnös a fővesztéstől. 

(ciprusi mese - Szabad Föld Kalendárium)

A reggel fénye glóriát von

vánkosodon fejed fölé.

Most csak van Neked az idő,

s én nem lopom kincsedet,

óvatosan Rád pillantok,

meg ne zavarjam pihenésedet,

nagyon-nagyon szeretlek.

Lelkem jobb fele, 

szívem minden második dobbanása vagy.

Még el sem búcsúztunk, ha indulsz

s már hiányzol.

De ez nemszabad-gondolat,

hisz mi ketten alkotjuk a napokat,

s az érzéshez amit Te a messziből hozol,

én teszem hozzá, ami itt van/maradt.

S ha tényleg létezik itt a földön boldogság,

hiszem, nekünk megadatott, mert ez az.