Mamamaci 40 blogja

Akkor is húsvét volt. Már hetek óta törtem a fejem, hogyan lehetne Ilditől elvenni a cumisüvegeket. Egyszer csak eszembe jutott, hogy a kolléganőm mesélte, az ő fia a Mikulásnak adta oda. Dehát az nekünk késő már nagyon. Hetekig magyarázgattam a cserét, minden rendben, az összes üveg már az egyik felső szekrényben rejtőzött, túl voltunk a nem lehetne-e mégis egyet megtartani problémán, hősiesen álltam a sarat, egyszer csak nyílik a szekrény ajtó, bennem Megállt az ütő... alig hallhatóan mondtam a páromnak, hogy azonnal vigye ki a kislányt a szobából, épphogy megúsztuk... :-))) 

Mint tudjuk, nincsenek véletlenek,

bár néha jó lenne ebben is hinni. 

A történet egyáltalán nem mostani, 

de a folytatása életre szól. Nem tegnap

volt amikor a szüleimmel húsvét előtt 

kirándultunk a tassi zsilipnél és barkát

szedtünk, igazi tavasz rácsodálkozásos

élmény volt, s lett folytatása, hiszen a 

szerelmet is Tasson találtam meg, 

néhány évvel később. 

A szobában a futók leveleznek,

a nappaliban a pletyka terjed szépen a fény felé, zöldül-lilul. Egy kicsi cserépben tobozgyermek - remélem - fenyő létéről álmodik, földtakaró alatt.

Szeretem ezt a zajos csendet! 

... kéretlen ajándékról... a harmadik X elvitte a szalonna-kenyér-hagyma triót, megalkudtam vele, s azóta sok minden mással is, de ez, amit az ötödik hozott, nagyon bajos. Kicsi korom óta nagy barátja vagyok a tejtermékeknek, a reumatológus is azt mondta, kell a calcium, de mi lehet a probléma megoldása, ha tejes dolgot veszek magamhoz, az út sietős, de ha nem, nehezebben indulok, ki érti ezt? Mindegy, a baráti brumm meg áradt, s a pozitív gondolkodás sincs karanténban. 

Másképpen köszönt rám idén ez a tavasz.

Más lettem, s most váltam újszülötté, a skatulyám utolsó darabkáját is elégettem, s ennek örömére a bundát lassan 5X - es láthatósági mellényre cserélem. Elvileg még nem tudom, hogy hétvégén Gyulán lesz tortás ünneplésem, péntektől vasárnapig, de azt eldöntöttem, Mókust még se bántom a kéretlen meglepetés miatt, illetve direkt kértem, hogy ne. De mostani morfondírjaimban arra jutottam, nekem is szükségem van jó titkokra, és jó meglepetésekre. A rosszakat a bunda takarta, a jóktól lesz csillogós a láthatósági mellény.

S most kivételesen brummos gratula, mézes parola magamnakis, azért is mert Pimpikének Dunaharasztin is csinálnak könyvbemutatót, ha idén újra tud születni, s mivel én

a város szülötte vagyok, kapok ingyen reklámot is majd! Készül a folytatás! 

Baráti brumm mindenkinek!