Mamamaci 40 blogja

Káááár, hogy nem tudok csak nézni bele a világba...hanem látok is! Káááár....  (nyugalom, semmi baj sincs, ez a hajnali józanságom:)) )

"és megvalósul gyönyörű képességünk, a Rend" sóhajtottam fel reggel, körbenézve hálószobánkban. Gazdasági megfontolásból hétfő óta gazdagabbak vagyunk egy kölcsön kandallóval. A kék szín gyönyörűen és nagyon lassan világosodik,a fa padló és mennyezet keretet ad, a tűz barátságos ropogása és a lángok tánca pedig elvarázsol. Még költözés előtt megfogadtam, attól még hogy tágabb a tér nem fontos, hogy zsúfoltabb is legyen, próbálok mindent e koncepció szerint igazítani, valószínűleg sikerrel mert egyikünk sem akar minduntalan kirohangálni a lakásból.Még szövetkeznem kell Vasa-lóval és együttes erővel lerombolni azt a hegyet, sajnos extrém-sport mert a jobb kezem, csak irány sajnos, nem minőség...nem működik kifogástalanul, pár éve ízületi gyulladást jósolt egy hím-Sybilla fehérben. Bár magamtól is tudtam, hogy a posta borzalmasan kemény klaviatúráit nem orvos írja fel, és a főnököt nem érdekelte, hogy a "gyorstüzelő" gépekkel két óra alatt lehet hozni a napi normát, míg a többi jó öreggel csak a műszak végére, vagy sem, és ahogy ügyesebbek lettek az élen járók nem a prémiumot adták, hanem a teljesítmény-lécet emelték magasabbra, szóval várható volt eme fejlemény.
Az anyázási időmben előadtam a monológomat, mire anyám közölte neki túl korán van még József Attilához...és itt elgondolkodtam, még híre hamva sem volt annak a ténynek, hogy én valamikor írni fogok, de a versek-mesék szeretete, alázat az irodalomhoz, már akkor hozzám tartozott, igényem volt rá, mint a levegőre, napfényre, csendre...és egy-egy idézet elővarázslása nekem nem napszak függő...másképpen nem tudok kiemelkedni ebből a csúnya világból, és nem is tudom teljesíteni azt, amiért egyáltalán itt vagyok...az embernek szüksége van valami lélekbalzsamra, és úgy hiszem, azt belül kell keresni, nekem az olvasás és az írás, a naptár és az óra pedig elmehet kirándulni, hiszen a fogaskerekek is ettől forognak, így meg úgy, úgy és ahogy:)

Hatvan szóban, hiszen ennyi éve él e Földön, Istennek hála, nekem kincs a barátsága,
EMBER nagybetűkkel, örömmel látom mindig
itt köztünk, akár verset hoz csak, akár
saját verset és fordítást. Ez utóbbi szokásosan
maga a tökély, mi több profizmus, 
átsejlik benne személyiségének varázsa,
s ha jól ismerem tényleg, már most meg van
hatódva, lassan elfogynak a szavak, nekem
csak a kedves kötelességem marad hátra,
áldást kérjek rá Istentől, de ne csak mára,
hanem élete minden napjára.


Nem lett pontos a számlálás, de jókívánságból
sosem lehet elég, drága Éva kívánom
sok erőt, egészséget adjon Neked az Ég!

de ez egyszer már más a jelmez,volt már véreskezű hóhér,

Van is mit...abszolúte KO!ÉN legyőztem Énkét és másokat,