Mamamaci 40 blogja

Járom az utam... a kockaköves utam,nap napnak után, kilenc és fél tíz között,

ha a Nap süt le rám, sokkal jobb a kedvem,

de ha eső/hó esik, érzem a szívem,

a torkomba költözött.

Járom az utam... a kockaköves utam,

a bejárati ajtó s a másik előtér között,

nem nagy a távolság, de nekem meredek,

tele a kezem, a fejem, menten kidőlök.

A GPS jó még, de a járgány sosem volt az,

napok alatt kitanultam ám a stratégiát,

de az új lakótárs, igen fiatal gyártmány,

négy lába jelenti a konkurrenciát:)

Járom az utam, a naptári utam,

papír a kukába, de év nem marad nyomtalanul,

a gyermek bölcsességét, a felnőtt most tanulja

ami meg nem világos még, majd kialakul.

sok helyen olvastam a regulát, hagyjam a Moirákra a dolgot,ha már gúzsban voltam, legalább én nem madzagoljak tovább,

kerekedik a mosoly, formázom a témát, és igen, most már

én mutatok tükröket, lelkem méze a rácsodálkozás...

ösztönösen tenni a valót, és folyamat legyen a szelektálás,

mint tudjuk, jó pap is holtáig tanul, sok nap-nap után

teszek le új meg új vizsgát, a bizonyítványt az út végén adják.

Nem is tudatosan, de megint változtattam valamit,

s most eszmélek fel, jééé ez megint ilyen dolog volt,

apróság, de jó kezdet, ha itt ülök, és integethetek.

Eddig egy szürke háttér előtt barnamaci félve állt egy fa mellett,

láttam egy képet zöld háttérben ágnak dőlve 

világos maci int felém, s belém mar, megint egy nemfigyeltem-jel,

s mégis milyen jól tettem én.

(Különben nagy munkában vagyok, szakadékot építek mögém...

 s bár szavakból születne a függőhíd, éles késemet észben tartom

és bár a memória tárhelye szűkült ennek van bálterem, nem

úgy van mint régen...megjött az eszem, a pakk ami félre lett

direkt címezve, de a posta is csak eljut egyszer, ideje van a temetésnek.

mi maradt? egy ajtónyitás, szavak nem lehetnek kedvesebbek, két forró kávé nyugdíjkor csokival a tetején...menjetek anyádhoz, nagyon vár, van még idő, s csak zubognak a szavak, nem pórázon, nem cenzúrázva, szívből...csak úgy. Csomagok, otthonról hozott jókedvvel...csomagok szeretettel készítve tiszta legális mákony..."kaptuk" varázs. Nem kérdés hogy tetszem-e, én pedig a szeretettengerbe vetettem magam...kiskonyhában, később mamával az első félóra, benyit a párom...tudtam, hogy minden rendben van:)nem fiad lett, vádolnak a szavak, s miért itt, és ennél a dokinál? dehogy baj, hogy lány lett, 10 unokám van, javul a statisztika, a negyedik lány már...ebből a fajtából majd még egyet...nem sikerült...fél évig kínlódtam emiatt.

vigyázok fogadtam, s fogadom, a két fűzfa is életre kel...de elfogyott a kávé, s nem nyúlnak felém kitárt karok, a fél szívemet akkor vesztettem el...ma 16 éve..."idejében" majd munkába temetkezem...

Az úgy volt, hogy már reggel "csoportos" lettem megint, s mivel jó meglepetés volt, a mai poéma odaszületett, de alanti sorokban itt is fellelhető. Aztán a sajtos csirke megint elővarázsolt egy posta-mesét, a receptet kaptam, és én találtam újságban cserét...én jártam jobban, a kollegina még sokáig emlegette az ehetetlen citromos csirkét, hiába mentegetőztem, hogy én csak találtam, nem befolyásolhattam a

kitalálót, az alkotót, s kettejük művészetét.

A délután kirándulást is hozott, egy konyhaszekrénnyel, s egy hangulatos emlékkel lettem gazdagabb, nemhogy találkozhattam végre apámmal, még párbeszédbe is kerültünk percek alatt. Anyám mesélte, milyen lelkesen javítgatta a kapott darabot, én mosolyogtam, azt hitte, turpisság van a dologban, pedig mondtam dehogy, csak, imádjuk mi egymást apuval, ám ilyenek vagyunk:)

Ildi megjegyezte, több ilyen kellene, hazafelé másmilyen vagyok, hát kérem, nem én kértem lenni, de viseljük el egymást, ha már vagyunk, s ha logikusan gondolkodnak nem borogatják büszkeségüket, rájönnek majd, nem én csináltam hülyeségeket!!!

Tépáz az élet rendesen, de van hogy szeretem, még akkor is ha napokig a padlót fogom, de ez vagyok-lettem, ezt a pakkot kaptam, cserélni nem lehet, eldobni nem fogom.

S végezetül a vers...

Úgy gondoltam, hogy ha már ez a vasárnap ilyen kellemes meglepetéssel indult, úgy illenék, hogy valamivel viszonozzam...a téma nem túl kedélyes, de soraim tükrözik a gondolataimat, s talán...ez a lényeg, íme az "ősbemutató"

Hová mennék?

Gyilkos szavak ölik meg a kalandvágyat, 
miközben életfalakról nehézség csorog.
Ha túl súlyos minden, lélekmentő lehet
a káprázat, én ezért gondolatokkal harcolok.

Kemény napok vigyorognak vissza a naptár-tükörből,
szinte porrá hamvad minden csillogás, de akkor is,
kell a kell, legyen lélekvarázs.
Nem telik...sokba van...feszül a kötél a lét körül,
vacog a szeretet sírva a sarokban, 
sok helyről a boldogság a vággyal karöltve menekül.

DE! Én akkor is látni fogom Sydney-ben az Operát,
és elosonok, hogy ne ébresszek fel egy koalát.
Velencében, a Szent Márk-téri bazilikában,
visszaadom a betegséget, eddig volt s nem tovább.
Sóhajtozok, s nem lököm fel a gondolát...

...és legalább írásaimban utazva álmodozok tovább!

Megdőlt a tézis, hogy tiltott célállomás a CBA, mert egyrészből tényleg Papamaci munkahelye, de hát vevő lennék magam is. Hetente két-három feltűnésem még nem szúr szemet senkinek, és persze nem ilyenkor fogok szerelmet vallani, de azt nem sejtettem, hogy ő sem fog, és én fogok padlót helyben. Már amikor belépek másként villan a tekintete, olyan titkosan, amit annyira szeretek, és ami kincset érő benzin az élet-motorhoz.Bácsi vásárol előttem többfélét, bocsánatkérően néz rám...megvárakoztatom a hölgyet, s mielőtt megszólalnék, a párom közli vele hogy én vagyok a felesége, a felémfordul kezet nyújt: "örülök, hogy megismertem hölgyem".

Lépek arrébb, bűnözünk, kettő csokis süti hazulra, már készül a csomag, mikor a kolléganő kinéz az ajtón, kell-e segíteni, méltatlankodó hang a jutalma, persze mosolyogva...önkiszolgáló vagyok, a feleségemnek csak odaadhatom a két süteményt. 

Máskor meg morgott, hogy ne ezt a sajtot, a tejpultban olcsóbb...én ugye diplomatikusan nem szólok, majd otthon...mire a szőke mínusz IQ-s kollegina megszólal, a feleséged helyében akkora tockost adtam volna, hogy beszélsz vele és elviseli...lenyelem a gombócot, miszerint ő hall tőlem másképp is ha morgok, 2. ha hallgatott volna, okos maradt volna...

Tegnap reggel, valaki kenyeret kér, oda mi lesz? néz rám apjuk hamiskás mosollyal...jöttem kenyérért a páromhoz, válaszolom a legnagyobb lelkinyugalommal, ember néz rám, mint akit villám csapott...humorért nem megyünk a szomszédba.