Mamamaci 40 blogja

Napi séta, a cél fontos, de az út lényeges. 

Most már minden mámoros merengő

tavaszba öltözött. Mint elborult festékes

doboz, lila Ibolya szigetek, amott 

ébredező medvetalpvirágok köszöntenek

bokrokba bújva, s akkor megállít a látvány. 

A hatalmas fenyő fenséges szépsége

mindig rabul ejt, de most valahogy más, 

tele van tobozzal a teteje is, és akkor

veszem észre, hogy ügyes emberek körül-

tekintően ágakat metszettek ki, hogy 

a villanyvezeték is elférjen. Ismeretlenül is 

üdvözlöm őket, és már majdnem célba

érve, a fehér virágba borult gyümölcsfa 

teszi teljessé ezt az élő képet. 

Utaztunk, nézelődtem erre, arra, figyeltem a tájat. Városba érve olvastam a feliratokat, "Veszely Csárda" átfut az agyamon, már terhelten a sok ékezetlen e-mailcímtől, hogy lehet egy csárda neve Veszély. Két autóval mentünk, mert Ildiék lent maradtak a rokonoknál, a következő telefonos egyeztetésnél mesélem Ildinek, drága csöppségem a nevetéstől alig tud megszólalni, Anya...láttam én is, hidd el, az Veszely!

... az 50-esem összefogott a feltöltődött Duracell-nyuszimmal, jó pár hétre elég kapacitása, csak ezt a légkondi zakatolást viselem nehezen, egy vonat perpetuum mobile és egy malom szövetkezett össze... de ennél nagyobb bajom ne legyen.

Amúgy meg, az elkövetkező ami jutban más rejtvényt is fogok fejteni, nemcsak Fülesét. Az elmúlt idő második felében ráleltem a fekete-fehér kockákra (nem sakk, néha sajnálom, mert kihasználnám a futó, illetve a lóugrás lépést) és a függőleges-vízszintes irányára, már csak ki/be töltögetnem kell! Baráti brumm mindenkinek! 

... a boltban a bácsinak a pult mögött. A márványon dobolós pici lány most tanul bevásárolni, édesanyja nagy örömére. Egyik pillanatban még a pénztárnál a fogpiszkáló az érdekes, de mire bejutok párom elé a pultig, a csöppség átmászott a kosártartónál, s mire anyja észrevette hogy hol van, már a vegyinél válogatott, meséltem páromnak, mivel ő közben szeletelt valamit, azt mondta, igen mindennap segít anyjának vásárolni, és ha nála nem is vesznek semmit, de integetni oda kell menni a pulthoz. 

Zizike megadja a módját, amióta megint kint is van eleség, a kiszemelt falatot szépen elhelyezi a lábtörlő közepén, és ott fogyassza el, ami aranyos látvány lenne magában, ha a maradék néha nem maradna ott. Többször ígértem már, hogy ha emiatt bemutatni kényszerülök egy hirtelen pataji zuttyanóst, miután újra függőleges helyzetbe kerülök, azt ne akarja megvárni...

A kandúrok érzik a tavaszt, Misi néha berohan egy gyors evészetre, majd vagy elnyávog egy hős szerelmes nótát, hogy legyek belátó és gyorsan engedjem ki, vagy leül és keservesen panaszkodni kezd a maga nyelvén, s akkor meg kell dajkálni, mert a párbajhős megint vesztett. 

Ha néha megjelenik a tesó is, na az az akció jelenet, párbaj hangban s képben amíg el nem magyarázom, hogy eddig és ne tovább, mert pár bajt én is csinálhatok. S néha felsóhajtok imigyen, hogy ki volt az a hülye..., aki macskát akart, de nem bánom.