Mamamaci 40 blogja

A tavasz feltárja féltve őrzött titkát,

változnak a színek, élőbb a mozaik.

Volt egy tábla, lágyan hullámzott, ahogy

a szél borzolta az arany szálakat.

Megszámlálhatatlan szempár nézett

felfelé. Néhány hét, és itt nyugodni térnek,

életük majd a malomban folytatódik.

A bölcs orvosom

Erdőszó és madárdal

Határtalan jó

...igaz, amikor elhangzott, utána két napig

sértődött voltam, de rájöttem, segít majd.

Hamar rájöttem, nem az én bajomra

van a xanax, a Frontin, hiszen nem

tudok írni, de mégis, ha mást nem

keresek egy idegorvost. Kaptam segítséget

kihez menjek. Kérdések erdeje, lassan

haladtunk, kiderült nem ő a megoldás,

hanem egy pszichiáter és xanax.

De akkor nem tudok írni, fakadtam ki.

Értetlen-vádló tekintet, hát mi baja

lehet magának a világon, ha tud írni.

Évek teltek el, most már csak öngyógyítás.

Gyógyulok, tör fel a feszültség, nagyon

tudnék veszekedni, számon kérni a

gyerekkoromat, illetve azt a sok koloncot,

amit még mindig cipelek, de nem teszem.

Döntöttem, az idén Pimpike mellett

több lesz a verses mese főoldalon.

Becsomagolok lassan,

holnap útra kelünk.

Látszót és láthatatlant is viszünk.

Aztán visszatérünk, remélem,

annyira pihenten, hogy a láthatatlan

ott marad. 

Gyermeknap alkalmából, de én nem

"napozok"!!!

Valamikor régen, van húsz éve is. Ildi

járt úszótanfolyamra. Ősz volt sötétedett,

mentem elé az iskolához. Előtte kitérő

kisboltba, vegyek valami valamit Mókuskának.

A boltos, Ági, jó ismerősünk, kérdezte, hová megyek.

Mókusösszeszedőbe, válaszoltam mosolyogva.

Ági visszamosolygott, bólintott. Abban a pillanatban

az egyetlen vevő, egy néni, döbbenten kérdezte,

Ágikám, hová megy a fiatalasszony?

Úszni jár a kislánya, megy elé.

...és ilyen szépen beszél róla??? - kérdezte a

néni meghatódva.