Mamamaci 40 blogja

... sajnos komoly, nem saját,

rám ragadt, és ettől nem vagyok

boldogabb. "Padlóra küldött",

ellenséges, jó a gyógyszer, csak

idő kell míg segít.

Gyermektől nagy szavak,

felnőtt ember vagy...ja!!!!

Könnytől reszket a poéta,

átázott a medvebunda.

Felnőtt ember...sose voltam,

csak évekkel kóboroltam,

hónapok rácsán néztem át,

mint anno a nagykapun a kicsi lány

majd Te is jöhetsz...!

Majd

Újabb szó-csetepaté, 

csak már se ereje, se éle onnan,

pedig tegnap óta tudom, hogy

a "szeretlek Anyu!" a fontos.

Abakusszal tán ki lehetne számolni

hány évet mentünk el egymás mellett.

Talán egy ponton lehetett volna

találkozni, talán...egy ponton...

A "nem lesz, nem lehet" nekem

mindig esély valami másra.

Volt és lesz!

A holnap az ünnep, de készül a ma,

a tegnapok némán kacagnak, bölcsek.

A próba jól sikerült, aztán lássuk a medvét,

akarom mondani tortát, palacsintából.

Csintalanok lesznek megint, de tanít

a töltelék. Csendre, figyelemre, odafigyelésre.

Nagy úr a muszáj, édesíteni kell.

De erre a receptre nincsen könyv.

Ez bennünk van, sok éve, úgy mint a

gyertyalángok.

A tortán idén ötvennyolc.

Isten éltesse sokáig páromat!

Lélektisztító

Könyörtelenül barát

Pár hétre elég

Bohóckodhatok,

jó, de bazári majom,

sajnos, nem vagyok!