Mamamaci 40 blogja

Meglett a válasz

néma-bús kérdésemre

jó az itiner

A mosolykendő

könnyvásznamat szárítja

hosszú időre

(ma régi szívem csücske helyén

engem olvasnak, leendőn

magam-magam!)

Lélekkatlanom,

fájó, sebez, tűzbe azt,

hamu se marad.

A kórt, azt érzem és kiderülöm minden

hajnalban, hogy láthassam szemtől-szemben,

mit hoz a nap. Pótreggeli, pótvacsora, és 

amennyire lehet nem foglalkozom vele,

dolgom van...., nagyon is, elkésésről szó sem,

hiszen hiszem, hogy "ideje van" mindennek.

A kor csak egy szám, emlékező emlékhozó.

Beíratni a szabadságot, nyoma legyen...,

és akkor megint, a jótékony idő visszarepít,

úgy negyven évvel.

"írja be neki!"... hallottuk a pozdorjafal másik

oldaláról. Csoda volt, a terem egyik fele

kémiai labor,. a másik könyvtár. Drága Viki néni,

zöld köpenyében, a szeretet szigorával utasította

tanítványát vésse be azt a kis egyest a füzetbe

a tudatlannak.

A másik feledhetetlen hang nekünk is szólt

mindig...Irénke néni, aki magyar irodalmat

és nyelvtant tanított. "Mit állítunk?..."

Oscar-díjas...

Hogyan lett magam,

Színes-könny, széleshátú,

Mamamaci film.