Mamamaci 40 blogja

Jégsivatag, tűztenger,

a szavak csendet szülnek.

Sorompó, jön a némaság.

Először, fehér fájdalom,

megrémít, nincsen már fáj-dalom sem.

Másodszor, tűzvörös boldogság,

bármilyen szó, pusztán pazarlás,

ez a csend elemészt, mégis újraélem.

...a fejszémet.

Hidat ácsolok, a "nem kaptam semmit"

és "mégis valamim lett" közé!

(nem anyagiakra gondolok!)

Elég széles lesz, és elég hosszú,

ezen járok most egy ideig vítustáncot.

Az aláfestés megvan,

az időgép elindul, 

most is elegánsan forognak

a párok, nyitótánc volt, kétszer.

Aztán azonosul a zene,

és a valcer filmet vetít.

A könny hatalma,

cseppekben vagy áradat,

az Élet szava.

...most. Úgy illik, ha új a foglalatosság,

új munkaruha, azaz hogy bunda dukál.

De nem akármilyen, először is gondosan

megvizsgálom, mi még a használható.

Hát, nem sok, mert a java könnyáztatta

cafat, amit már szeretetszélben se lehet

szárítani, különben is minek.

Akkor újat kell varrni, de mivel nem

kapkodok, előbb elkészítem a szabásmintát.

Az biztos, hogy jó bő lesz, beleférjen

a fekete bárány jelmez, az az iskola!!!

Aztán meg, szép színes, egy biztos, ez

sem lesz forgatható, nem köpönyeg!!!

... remélem, többször is leszek.

Volt egy pályázat, kedvemre való,

én látom a fától az erdőt, és néha

belelátom a vaskarikát is. 

Képem is van, ma kaptam.

Arborétum Kecskeméten, játszótér

mellett egyik fáján néhány sorom.

A sorsom, találjak fákra, aztán

eldől, mester gerenda, kapanyél,

vagy fogpiszkáló lesz, de nem

haszontalan, azt megígérhetem.