Mamamaci 40 blogja

Mindig felháborítanak a sorminták.

Ha nincs is kuka a közelben, nem

hiszem, hogy ne lenne egy zacskó,

amibe össze lehet gyűjteni a szemetet

és valahol kidobni. Újdonság volt nekem

a láthatatlan üzenetet rejtő PET palack,

de a tegnapi látvány sokkolt.

Apám öccse, nekem Bátyja egyik

igen kedves rokonom pék volt. Kicsi

koromtól azt tanultam, hogy az utolsó

szeletke kenyeret, kiflivéget stb., még

kell becsülni. Zajos emlékem, hogy

A Dédi papírt tett a konyhakőre, arra

állt rá. Letakarta az asztalt is, és egy

leírhatatlan hangú tisztes öreg diódarálóval

zsemlemorzsát készített.

Mindez a múlté, de a kép a lelkembe égett,

és életszabály, a kenyeret becsüljük.

Tegnap, az egyik pár perces várakozás közben

egy kb. fél zacskó kenyeret láttam kihajítva.

Ez is egy Kánaán?! Akkor mire a sok panasz,

ha (m)ilyen jól megy. 

Ez lesz a játék

Patthelyzetre mattot ad

A csiki-csuki 

Élet-útközben

magamba is botlottam

jó társaság 

ma lettünk család,

mi is cáfoltuk a matematikát,

egy meg egy lehet három,

akkor is péntek volt,

szeles-hűvös aztán dél körül

kicsit kukucskált a nap.

Elalvás előtt válaszom két név,

s a legcsodálatosabb életfeladatra

ébredtem.

Isten éltesse sokáig lányunkat

Ildikót, illetve családban Mókuskát!

Semmit csinálni,

néha nagyon kell, jó gyógyszer,

orvos nélkül is.