K. O.

Mamamaci40•  2012. szeptember 6. 21:57

Padlóra küldött az élet,
szívem-lelkem ereje már nem elég,
védtelen lépdelek lelkem mezején.
Kétségbe esve nézem az Eget,
van-e valahol még nekem
egy aprócska remény?

Aztán hirtelen, egy aprócska csillag mosolyog,
fénybe vonja halovány arcomat,
sugallja, lassan elfogy a sok rossz tegnap,
és majd ő segíti a boldog holnapokat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402012. szeptember 7. 14:26

köszönöm szépen beam!

beam2012. szeptember 7. 12:10

Legjobbakat kívánok én is neked!

Mamamaci402012. szeptember 7. 11:08

köszönöm szépen Judit!

judit.szego2012. szeptember 7. 11:06

Erős vagy Emikém! Téged nem küld egykönnyen ''padlóra az élet''! Ölellek, és jobbulást!!! Gratulálok a szép versedhez!

Mamamaci402012. szeptember 7. 11:05

köszönöm szépen mindenkinek!

zotya682012. szeptember 7. 09:32

ugyehogyvancsillagocska :)

pappjani2012. szeptember 7. 08:22

Fénye szárnyat ad sorsnak,
elrepítvén a múltnak baját.
Boldog reményt helyébe hozza,
látva benne arcod mosolyát... ( -Szomorú, megható,együtt érzésre azonosulva késztető, mégis szomorúan szép!) -Segíthetek valamiben? - GRATULÁLOK!- Fel a fejjel, szurkolok, s a legjobbakat kívánom tiszta, igaz szívemből...

BakosErika2012. szeptember 7. 05:41

Az optimizmusod és a reménybe vetett hited átsegít mindenen, kedves Macika és ez nagyon jó! :)
Szép reggelt Neked!

skary2012. szeptember 7. 05:16

:)

Lanor2012. szeptember 6. 22:44

:) Szépséges, a vége melenget! :)

Torpilla31812012. szeptember 6. 22:09

De jó!
Puszim!
:))

animka2012. szeptember 6. 22:09

Ezzel a reménnyel készülj minden holnapra :))))

starlit2012. szeptember 6. 22:01

bizony ám:)) brummácska:))

Törölt tag2012. szeptember 6. 22:00

Törölt hozzászólás.