Jutalom játék

Bújócskázom felnőtt szívvel,
komoly lett a stratégia,
nem szerettem gyermekésszel
sok évnek kellett elfogynia.

Ketten magamra hagytak,
szívüket zárták be előttem,
én kintrekedtem,
egyikük keservesen keres,
de nem tudja,
melyik szavamba is bújtam,
majd belátja, hogy tehetetlen.

Más valaki, jött és rámtalált,
szívében szorított nekem helyet,
előle nem bújok, nem akarok, nem is lehet,
hiszen ő mutatta meg nekem önnön magamat,
adott hitet, erőt s teret.

Aztán, jöttek még többen, nekik brummogok sokat,
értem félredobták a játékszabályokat,
nem kerestek meg ugyan, hiszen nem tudták azt sem
hogy elbújtam,
de megvagyok, itt vagyok, itt vagyunk együtt,
s azt mondják jól van.

Tetszik a játék, kezdhetem újra,
az sem bánt, ha néha kimaradok,
már ismerem magam annyira,
egyedül is elboldogulok,
van már ön-uralmam, illletve uralom "önnöm",
azt hiszem, ez az a boldogság,
amihez fel kellett nőnöm!