Jó volt látni

Úton visszafelé fáradtan de mégis boldogan, megcsodálgattam-nézegettem a két partot,
ritkán van rá lehetőség, és ilyenkor raktározom
az élményt, mert bár egekig emel, de
nagyon szeretem már, amikor delfin-lelkem
napraforgó- és kukoricatengerben fürdik.


Rakpart, József Attila, dinnyehéj, 
Pegazus, mégis csak az első könyvem szerződése
lapul aláírva a táskámban, és memorizáltam,
hová ajándék, kik lehetnek a vevők.
Aztán egyszer csak, meglátom az Ő szobrát,
megdöbbentem, s felháborodtam, 
nem méltó helye ott a sok minden között,
ám az nagyon tetszett a lelkemnek,
hogy valaki leült "mellé", hogy megpihenni
vagy fotózták, nem tudhatom, 
de jó volt látni, azon az augusztus végi
zsúfolt kedd délutánon.