Itt megálljunk

Mamamaci40•  2020. szeptember 26. 06:01  •  olvasva: 108

... na nem a Kánaán jött el, hanem a belső hangom javasolta, hogy most aztán kezdjem el kiírni, hátha könnyebb lesz, s ennek nincs mellékhatása. Előre bocsátom, nem kitalált történet, a kitálalást pedig próbálom lájtosra venni.

Szóval, úgy 40 évvel ezelőtt, két ember hozott egy életemre

szóló döntést, mikor is rámzárták az ajtót. Apám nem akart magával vinni, s a dédim lelkesen segédkezett. Az akkori rossz érzés csak kinőtte magát, évekig küszködtem tömegiszonnyal, legyen az egy bevásárlás vagy ami rosszabb, egy rendezvény. 

Valamennyire javult a helyzet, de idén az ötödik x meghozta a változást, olyan komoly feszültséggel járó pánikrohamok törnek rám, hogy szakemberhez kell fordulnom. Számonkérni már nincs értelme, csak bennem sorakoznak a fekete kérdőjelek. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402020. szeptember 26. 22:29

@Rozella: köszönöm szépen

Rozella2020. szeptember 26. 21:31

Nem is hinnéd, milyen sok embernek van tömegiszonya... így Covid idején meg pláne! Na de nem akarom elviccelni, ez komoly probléma... viszont legyőzhető és gyógyítható... Remélem sikerül Neked is!

Mamamaci402020. szeptember 26. 21:23

@Liwet: sajnos így van, köszönöm szépen, hogy olvastál!

Liwet2020. szeptember 26. 21:18

@Mamamaci40:
Nem ismerem ezt az érzést, de biztos nagyon megviselheti a szívet-lelket...
Jobbulást Emike!!! ♥️

Mamamaci402020. szeptember 26. 16:53

@Perzsi.: köszönöm szépen

Mamamaci402020. szeptember 26. 16:53

@Bugatti350: köszönöm szépen

Perzsi.2020. szeptember 26. 16:17

Egyetértek Istvánnal. Gyógyszert semmiképpen ne. Nekem is volt pár hasonló évem. Tömegközlekedésben, tehát busz, vonat, és sorbanálláskor jött elő. Vásárláskor nem, csak ha 3 embernél több állt előttem a sorban. Tehát minden intézményben. A gyógyszer visszafordíthatatlan folyamatokat okoz a szervezetben. Nekem az segített, hogy vittem magammal könyvet, és olvastam. Macerás volt, minden pittyegésnél figyelni a kijelzőt. Azután áttértem a dúdolásra. Magamban. De mivel párszor hangosan jött ki belőlem, így váltottam. Mobilteló, rádió, fülhallgató. Vagy saját kedvencek letöltve a telefonra. Bevált. De buszmegállóban pl segített az is, hogy megfigyeltem a körülöttem lévő embereket. Kik lehetnek, mi a foglalkozásuk, boldogok e, milyen divatot követnek. Diszkréten. Nálam az egyre gyarapodó betegségeim hozták ki, féltem kimozdulni, hátha az utcán, boltban leszek rosszul. Idegenek között. Azután rájöttem, nem tökmindegy? Nem bizony! Otthon egyedül még segítséget sem tudok hívni, ha úgy adódik. A boltban meg csak hív valaki segítséget. Nem megy gyorsan. Hosszú folyamat. Azt kell tudatosítani, hogy lesz ami lesz, azon át kell esnünk. És mondogatni magadban: erősebb vagyok mint a félelem,. Minden jót Emőke!

Bugatti3502020. szeptember 26. 16:02

Kedves Emi !
A gyógyszerek nem segítenek, csak azok az emberek, akik már túl estek ezen a traumán... biztosabb az ő szavuk, mint a "doktoroké" ! :) Mihamarabbi átlendülést kívánok! Ölelésem ! :) István

Bugatti3502020. szeptember 26. 16:02

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Mamamaci402020. szeptember 26. 10:38

@Krisztinka: köszönöm szépen

Krisztinka2020. szeptember 26. 10:21

Csak óvatosan Emi mert sokszor felírják erre a gyógyszert és kész. A gyógyszer meg hoz egy csomó minden más rosszat.

Mamamaci402020. szeptember 26. 09:48

@Pera76: gratulálok, és köszönöm szépen

Pera762020. szeptember 26. 08:51

Nekem is voltak pánikrohamaim... Egy idő után nemcsak a nagyobb tömeg, hanem egy ember ha mellém állt, is baj volt. Kineziológus segített az ok kikeresésében, a stresszfaktorhoz köthető negatív érzelem átírásában pozitívra s én magam a megértéssel. Ma már tömegben kiállva beszélni is tudok - műsort is vezettem. Segített többek között tériszonyon, tengeribetegségen, fülcsengésen, kígyófóbiában, pl. már mezítláb járok újra a fűben. 🙂 A vizekkel is bajom volt, annyira, hogy gyerekeim úszótáborba sem engedtem. Aztán a kisebb megszívta, mikot másodéves tornaszakosként kétféle úszásból vizsgáznia kellett... de megtanulta. Holott valamikor úszni én is tudtam. Aztán már sétahajót is vezettem pár éve Dunán, persze a kapitány ott volt háttérben. 🙂 (Kinezes is van nem hozzaértő, az is biztos. Jó is. És van ezer más módszer, ki-ki találja meg a neki valót. Nem állítom, hogy ez az egyetlen működőképes gyógymód kell mindenkinek.)
Én is megtanultam amúgy, kineziológus is vagyok, mert tapasztaltam, hogy hasznos. A segítő meg a gyógyulni akaró: közös munka eredményt hozhat.
Remélem, neked is sikerül túllenni valaki jó segítségével. ❤
Sok szerencsét sikerrel, Emi!

Mamamaci402020. szeptember 26. 08:15

@negyvenkilenc: köszönöm szépen

negyvenkilenc2020. szeptember 26. 07:50

Kamasz koromban volt hasonló élményem. Ahogy megváltoztam, észrevettem, ami addig nem volt ott, vagy csak nem érdekelt? A közönyt, a hidegséget az emberek szemében. Egy gyerekre másként néznek, talán csak ennyi, de komolyan rosszul esett.
Jól teszed, hogy szakemberhez fordulsz, ő tud segíteni. Jobbulást kívánok!

Mamamaci402020. szeptember 26. 07:21

@skary: köszönöm szépen

skary2020. szeptember 26. 06:02

https://www.google.com/search?q=stop+t%C3%A1bla&sxsrf=ALeKk03lDrqISBXKJ8gdgppdFdEbWaIcwQ:1601092952818&tbm=isch&source=iu&ictx=1&fir=-bwqcPotKzQD1M%252Cn0QF9qs_N8YHSM%252C_&vet=1&usg=AI4_-kS-ZGJ3fbCsRH-E8i8x3_vJgUKJxQ&sa=X&ved=2ahUKEwipytGF-IXsAhXoiIsKHUipBksQ9QF6BAgKEEQ&biw=1600&bih=789#imgrc=-bwqcPotKzQD1M

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom