Ismerős az érzés

Mindig csodálkoztam a dolgon, és őszintén, irigykedtem, hogyan lehet írni a regényeket egymás után? Ezennel tudatom Veletek, rájöttem én is. Pénteki napon közös összefogással elindult egy pályázatom. Fáradtságomat lassan kipihenem már, abból fakadt, hogy múlt vasárnap este egyetlen kattintással sikerült az egészet kitörölnöm, és nem egész egy hetem volt rá, hogy újra írjam. Ja, kérem a tanulópénzt, hát azt meg kell fizetni. De Istennek hála sikerült. Míg készült, elárulom, a meseregény, találtam egy következő pályázatot is. Az ismerős érzés meg az, hogy miután Pimpi elkészült, teljesen üresnek éreztem magam, és két napon belül már motoszkált bennem, hogy folytatni kell. Most biztosan tudom, hogy folytatni kell!