Író-olvasó "találkozó"

Szorgosan gépelem be a mese fejezeteit, egyfajta varázslat történik ezalatt. Gondolataimat papírra vetettem, aztán míg gépre kerül olvasom is, néha belejavítok, néha saját soraim szülnek új gondolatokat. Végül mikor elkészülök egy-egy fejezettel, az önálló életre kel, létezni kezd, büszkévé tesz, vigasztal, vagy megnevettet, és mostmár készen vagyok, az utolsó fejezet pedig folytatásért kiált.
Így lettem gondolkodóból-író, íróból-olvasó, és igyekszem a varázslat sejtelmes jó érzését végigvezetni majd az utolsó tíz fejezeten is.

Itt az idő, nem várok tovább, barátok közt amúgy sem illik a titok:)  Rövidesen megkaphatom az üzenetet, a Pimpi kisregény változata mehet antológiába, ám a dicsőség maga, hogy a Garbo kiadó képviselőjével találkozhatok egy hónap múlva Pesten, mikor bent leszek kezelésen a kórházban, egyfajta "munkamegbeszélés" céljából. Ha Isten is úgy akarja az idén megjelenhet az első mesekönyvem, bár Ildi szerint Pimpi "nem akar" laposodni:((