huszadika

megint...de ez most más,forró könnyeimet
halvány mosolyra váltom,


ők is ezt akarnák, 
volt egy padlás és egy
út felfele...harminckét éve


lenne egy csodálatos 
torta rajta 77 gyertya,
de nem lesz, sajnos
még egy oda-vissza út sem,
az élet nem engedi,


talán majd novemberben
pótoljuk be, de 
megfogadtam három év múlva,
akkor már Isten áldotta sikeresen
tán, át tudom adni 
szívem utolsó ajándékát,
nem várunk senkire,
állni fog a sírkő márványból


dédi pedig ki magát hagyva el
hagyott el bennünket,
kapott tőlem egy éjen 
bocsánatot


érzem erejüket, sőt
a többiekét is,
lépteimet segítik e
földön,
hála érte Istennek!