Horror

Mamamaci40•  2014. augusztus 24. 10:50

Lélektükröm az agyamon kopogott, a szívemet gyúrja folyamatosan
több-kevesebb sikerrel.
Léleknyakamon kötelet mutatott,
s visított elég volt, felejtsd el...


A medvebundám már engem szaggat,
haljon már meg a szendvicsember,
aki gyengeségemet hirdeti, szeressen
de ne úgy, hogy közben magát
halálra vereti és bohócként kinevetteti.


Párom őrjöng, hogy "valamit kapni akarok",
nem ért meg igazán ő sem, de döntöttem
tovább nem erőltetem, ami kell nekem,
mostantól elveszem.
Játszva jut nekem, amiért többek tőrnek,
és a kislány még mindig már jóval
a start után, még mindig a múlton zokog,
azt hiszem, most már tudok zsebkendőt 
nyújtani neki, de bádogbólvan és doboz
amivé megkövült könnyeit gyűjtheti.


Szeretnem kell, hiszen ezért jöttem-maradtam itt,
de meg kell tanulnom, hogy mikor, hogyan és
főleg...kit:)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402014. augusztus 25. 10:48

köszönöm Erzsi!

Doli-Erzsi2014. augusztus 25. 07:52

Macika ölellek!

Mamamaci402014. augusztus 25. 07:43

köszönöm Ircsi!

Törölt tag2014. augusztus 24. 23:12

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402014. augusztus 24. 16:16

érzékeny már idétlen idők óta, éppen szociálisan ne, skary? én üvöltök, amikor más még hallgat, elhallgatok, amikor más üvölt, de igazán a csendem veszélyes:)

köszönöm Jolán!

Molnar-Jolan2014. augusztus 24. 12:58

Brummos!

skary2014. augusztus 24. 11:56

úú mama té má jobban szociálisan érzékeny vagy mint één :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom