Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hogy ezt is megérhettem...
Mamamaci40• 2020. október 25. 22:04 • olvasva: 233
számomra az otthon legfontosabb helyisége a konyha, mert az ember a fél életét ott tölti. 2005-ben egy komoly döntésünk miatt meg kellett válnom egy MACIKONYHÁTÓL. Valóságos emlékhegyeket hagytam ott. Sajátságos alakját hozzáépítésnek köszönhette. A falakon járólapok, közös munka a családdal, a mennyezet is egyedi volt, lambériából. A nagy virágaim is új gazdára leltek. Szóval, nem volt egyszerű megválnom tőle. Azóta voltak mackósodó konyháim, de ez a mostani megint igazi MACIKONYHA.Tegnap a nappaliban támasztottam a falat, s bámultam befelé, néztem az összhatást, most már tetszik. Igazán ez is egyedi, mert a kamra lett konyhásítva. Almazöld falat kértem, hozzá fagerendás mennyezet, linóleum, s persze sok-sok szín.
Mamamaci402020. október 26. 21:22
@Rozella: egyetértek messzemenően, köszönöm, hogy olvastál.
Rozella2020. október 26. 20:08
A mai modern konyhák is szépek, de főzni tudó és szerető nők nélkül, nem sokat érnek... Nagymamám és anyám egyszerű, de takaros konyhája volt a minta nekem is, és csöppet sem bánom, hogy nem csúcsmodern :)
Mamamaci402020. október 26. 06:26
@negyvenkilenc: ráadásul a festés örök szép emlék, hiszen Mókuska és a barátnője alkotás. Az a jó, ha "hosszasan magyarázzák" " hogy miért lett olyan a szín, Jó ha van közös téma.
Mamamaci402020. október 26. 06:20
@dreaming58: erőt küldök a nagy munkához, hetekig válogattam, szelektáltam én is, mert érezték ide is nekem új dolgok.
negyvenkilenc2020. október 26. 05:37
Erről anyukám konyhája jut eszembe. Ő is mindig megbeszéli apával milyen színű legyen a szekrény, aztán hosszasan magyarázzák, miért lett kicsit más az a szín. :)
Örülök, hogy neked sikerült azt kapnod, amit kértél!
dreaming582020. október 26. 00:12
Szia Macikám :)
Jó olvasni soraidat!
Picit most irígykedem, mert az én konyhám most kb. olyan, mint ahova az atom odacsapott... Pénteken kapok (nekem) új konyhaszekrényeket, de a régit már ki kellett tenni, mert pénteken nem lesz hozzá segítség...így most a régi szekrény tartalma ízkléses halmokban ellepi a konyha vízszintes felületeit, várva az új "kecót..." De hát most ez van.
Egymagamra úgysem vagyok túl serény konyhatündér :P
Ölellek szeretettel.