Hinta-palinta

Csacska csütörtök csücsül cserfesen kikeleti kellemes klíma kedvesen köszönt,
ám ádáz álruhás álnok álmodozó "állatok"  bocsánat,
hiszik, hogy hobbi hajózáson hurráznak hasztalan
de dagadó dagály helyett keserves kocsiút nyekereg,
frász figyel fejemre, és csúfondárosan nevet,
egy ideig Pestre biztos nem megyek.


Két hónapot kapok - mondták bent, fehérben,
akkor majd megnézzük-látjuk a sebet,
kaptam egy köteg receptet, nézek körül, hozzá
egy milliomost keresek.
Aztán beleveszve a csúcsidőbe, 
percek múlnak kedvesesen a dugóban,
csak eljutunk a kollégiumhoz,
s míg várunk nézelődhetek nyugodtan.


Hosszú az utca meg a kocsisor,
éppenhogy parkolni lehet, egy kereszteződés
van épp előttünk, bámulom az életet.
Van itt minden, mi brummológnak lenne,
de most formát bontok én, csak egyet emelek ki,
a legeslegszebbet, leírom a történetét.


Visszarepültem időben, vagy 15 évet,
igaz, hogy barna kislány volt, törött motorral,
jelent meg szemem előtt hirtelen, hogy aztán
bájos mosollyal, beüljön hátra és színezze
szivárványosra szürke életem.
Láttam egy szöszke motorost, szemben,
cseppnyi tündér komoly képpel kék műanyagon,
nekiindul lejt a járda, és a fejemet már félrekapom,
mikor kanyarodik egy járgány, de odaér anyja,
elmúlt a perc, takarodik a veszély,
az anya magyaráz, átjönnek lassan az úton,
a kicsi suhan a járdán, éveket hintáztam
emlékeim játékos egén.