Hétfői életkép

Szokásos műsor, délelőtt gyors ügyintézés vagy vásárlás, mert délután van néhány órai munka a boltban. Akkor mentünk szó szerint amikor jólesett, kétségbeesetten védve kabátjainkat Nala kutya barátságos "láttamozásától", vádló tekintéből láttam, nem ért minket, hiszen ő csak jót akart.A solti Lidl-ben ismét megállapítottam, hogy "kuncog a krajcár, ezért dolgoztál nem épp semmiért"...egy varázsló és egy matematiktanár klónozásával születne talán olyan egyed aki megnyugtató választ ad arra a problémára, hogy jusson is és maradjon is.

Míg lassan telik a kocsi, fülelem az írnivalót. Mögöttünk házaspár, óvodáskorú kislánnyal és nagymamával. A kislány hallja egy másik kicsi sírását és megkérdezi a föld legtermészetesebb őszinte gyerekhangján, hogy: Anya, miért sír a kisgyerek? Anyja gondolataiban megzavarva morogja vissza hogy nem tudja...morognék én is, apja megszólal: Biztosan fáj a hasa, tudod Te is sírtál akkor. Csend, csak a nagymama dörmögi harmadszor, hogy mit vegyek Neked?

Pár pillanattal később másik kisgyerek szól anyukájához, hogy a  xy gyerek sír valahol a másik sorban, mire az anyuka: Te felismered a hangját?

Olyan jó lenne, ha azt a kincset érő tiszta őszinteséget sosem nőnénk ki, és kérdéseinkre mindig lennének válaszok.