Hamis illúzió

Égzengés, görögtűz
félelmetes pankráció
az ego ünnepel.
Betűkben nemesség
de ez csak jel,
sosem volt képző.
Ha elviseljük ezt
a játékot, és készek
vagyunk tovább is látni,
belül csak egy
pici-pici mécses,
az is csak skótan világít.

S ő a rajongó lélek,
ki egy eszméért
mindent odadobott,
most önnön rabja életének,
egészsége most
rajta vesz revánsot.

Anyám beteg, látom kínlódik,
hiába a gyógyszer,
lassú a gyógyulás,
apám ebben sem lesz partner,
nála luxuscikk a belátás.
Csiki-csukit játszottunk,
"most látsz most nem látsz"
nekem egy köszönés sem jutott,
de sosemvolt lelkiismeretfurdalásom
helyét átvette valami más.

A düh, de ez aztán éget,
igaz, engem belülről,
de kifelé sistereg,
ebből alakítok igazi
- nemes(?) -
jót és szépet,
mindent ezen a földön,
amit csak erőm megtehet.

Játszom én is, színházat én is.
De nem elhitetek, kényszerítve,
én magamat alakítom csak,
folyamatosan változik a szerep,
s míg én csak fekete-fehér
előadást láttam,
az én darabom,
már most!!! egyre színesebb.