Hallgatni arany

... úgy 32 vagy 33 évvel ezelőtt, talán az volt az első ilyen, de hogy sorsfordító, az biztos.

Szóval, hallgattam a megérzésemre, és nem mentem el azért se, egy fagyizásra az egyik szomszéd lánnyal, ahová meg volt

beszélve egy randevú, egy anyám által kiszemelt vőlegénnyel, 

amiről én semmit sem tudtam, csak azt, hogy nem szabad ki

mozdulnom otthonról. Elnyertem anyám máig is élő-égő nehez

telését, és Papamacit. A megtorlás fájdalmas volt, anyagilag, de kibírtuk. 

Itt pedig újra indulhat a játék, egy Ki nevet a végén?

Tegnap megint beletrafáltam, délután már nemigen szeretek

menni sehová, a vásárlás megoldható, a Kormányablak antipatikus ügyintézőjéből ezen a héten egyszer már bőven

elég volt, sőt. 

Elég az hozzá, ha elmentünk volna, nem talált volna minket  

itthon a víz szerelő, és nem tudjuk meg, mi kell a konyhához, 

ergo nyertem egy szép, új Maci (boszorkány) konyhát is!

Jövő hétvégén az ifjúság jön segíteni.