Gyémántpercek

Váratlan, hihetetlen, szívélyes ünnep a vasárnapi ünnepünkben, ismeretlen arc, de valakiknek rokon, és sok jó ember kis helyen is...aztán csak figyelünk és hallgatunk, sőt nagyokat hallgatunk...aztán meg nagy dolgokról hallgatunk. Huszonöt év után úgy dönt egy ember, hogy miután sírba szálltak az élő tilalomfák, ő most már és csakazértis megkeresi az eddig is övé volt övéit, hogy most már korlátok nélkül szerethessen, s csomózzon össze örökre erővel eltépett szálakat.Figyelek meghatódva, és a szemem előtt élni kezd egy másik, boldogabb élet, amikor még a már nem gyerek de közel sem felnőtt pajtások megannyi galibája szinte megelevenedik előttünk, aztán a vendég oldódni kezd, mesék után jön a kérdezz-felelek oda-vissza, világ-részek cserélnek gazdát, s válnak szoros egésszé, természetesn elfogadásra talál a kedves invitálás, hogy bármikor máskor is, és most már mindig, mert kiderül, hogy a fél testvér lelkében is ott zeng a vér szava, s keresi jelenében a múltját, de közben látom indul, kincsével a jövőbe.